Egyes kardiológusok azt vallják, hogy – nekünk földi halandóknak 🙂 – minden tekintetben a járás, a séta, a gyaloglás az ideális edzés. Hátránya csak egy van: az, hogy annyira természetes és olyan egyszerű, hogy ritkán kapcsoljuk össze magunkban a testedzés képzetével.
Ha pl. az utcán sétálunk és nézegetjük a kirakatokat – de azért haladunk, hogy odaérjünk időre a gyerekért az oviba -, akkor az oxigén felvétele és leadása egyensúlyban van. Amikor azonban elbámészkodunk az egyik kirakat előtt, akkor kénytelenek vagyunk egy kicsit sietni, hogy azért időre odaérjünk, és máris érezzük, hogy a légzésünk felgyorsul, szaporábbá válik. Máris végeztünk egy kevés aerobik (=oxigén jelenléte melletti) testedzést, vagyis olyan sporttevékenységet, amikor a szervezet kénytelen a terhelés hatására javítani saját oxigén-ellátását.
A séta, a gyaloglás és a futás közötti különbség alapvetően nem a sebességben vagy a mozdulatokban rejlik, hanem az elszántságban.
Mozduljunk hát!